SIKERESEN BEFEJZTÜNK AZ ELSŐ „BASKET FRIENDS” TÁBORT

Kedden, Július 12-én, befejeztünk a „Basket friends” táborunkat. A nagy  közönség, aki a tábor munkáját kisérte azon a forró júliusi napon megnézte az utolsó meccset, az utolsó szabad dobásokat, a barátkozás és az edzések véget értek.

             

Az első tábor két kilenc napos váltásban volt megvalósítva. Az első részben az edzések és az aktivitások  8-tól – 15-éves töröbecsei község- és a közelebbi környezetből való gyerekeknek volt megszervezve. A tábor második részben pedig összejöttek a fiatal kosárlabda játékosok   Iránból, Romániából, Magyarországból, Ciprusról és néhány fiatal játék Szerbiából.

A munka folyamán a tábort meglátogatták a híres kosárlabda játékosok- Zoran Erceg, Marko Sutalo és Elmedin Kikanovic, az utolsó napon pedig Danilo Mijatovic is, aki jelenleg szkopjéi MZT-ben játszik. Egyikük sem volt ellenvétése a munkánkra. Legemotivabb még is Zoran Erceg volt, aki maga is ebből a környezetből fejlődött ki és itt kezdte meg a fényes karrerjét.

A szervező csapat nevébe legjobb benyomásokat tett a táborra Zlatko Jovanovic, főszervező. Ő így nyilatkozott:

„Őszintén, gondolom , hogy nagyszerű volt, tekintettel arra, hogy ez az első év és hogy minden új az én számomra, a város számára és a mindannyiunk számára akik itt vagyunk. Minden kiválóan múlt el. Első sorban a gyerekek vannak megelégedve. Remélem, hogy a legfontosabb rész megvalósult. Kosárlabda játékosoknak volt mindenük , amire szükségük volt: jó edzésük  kétszer is naponta, amellett úszodák, kirándulások…Azt hiszem, hogy minden a legnagyobb rendben múlt el.”

Bár a tábor véget ért, a nehéz munka csak most következik, mert a következő tábort kell már szervezni. Ezt a tábort és a céljeit is, Sasa Maksimovic, a törökbecsei polgármester is  támogatotta. Ő megdicsérte a tábor létrehozását és értékelte a gyerekek és a fiatalok találkozásának fontosságát. A községi vezetés első embere kiemelte azt, hogy a helyi kormányzatnak az a szándéka, hogy az elkövetkezendő években a tábornak segítsen , ahogy csak tud, hogy a tiszamelletti városnak ez a tradíciója legyen.

A végén, legjobb elismerés a táborról épp a résztvevők adtak, akik vonakodva mentek haza és szerettek volna itt maradni lelalább még egy napig.